Robbanásveszély? Interjú Krémer Balázs szociológussal.

A szociológus két éve írta a Beszélőben: „A dolgok így nem mehetnek tovább sokáig, nagyjából egyértelmű az Orbán-rezsim, a Fidesz-kormány válsága.” Akkor úgy látta, az ország és a gazdaság az összeomlás felé halad: „Orbán rendszere szétesett, nincs többé esély azt legitim módon, erőszak nélkül összetartani.” Ugyanakkor bizakodott: „Egy erősödő, demokratikus elköteleződésű összefogás törekvései rajzolódnak ki.” A 168 Órának most arról beszél: néhány nappal az országgyűlési választás előtt is tartja állításait. NEJ GYÖRGY interjúja.

-  A rendszer nem esett szét. Nem érzi úgy: tévedett?

– Állításaimat fenntartom. A gazdasági növekedés alig kimutatható. A rendszer felélte tartalékait: saját klientúráját is csak úgy tudja kifizetni, hogy mindenki szegényedik – kivéve a társadalom felső kéttizedét. A maffiaállamról szóló könyvben ezt pilótajátéknak nevezem. Ilyen játék sokáig űzhető. Sem én, sem más nem tudja, mennyi ideig lehet így elhúzni. Ám nem kérdés: az igazság pillanata egyszer elérkezik.

– Mégis úgy tűnik: főként az ellenzéki vezetők érzékelnek kormányváltó hangulatot.

– Az emberek elégedetlenek. És megfélemlítettek.

– Valamivel konkrétabban?

– A közvélemény hangulatáról nehéz pontos adatokat szerezni. Ám más társadalmi mutatók azt jelzik: a rendszer fenntarthatatlan. A szegénység adatai nem romlottak annyira, mint ahogyan érzékeltük, de a számok még így is jelentős elszegényedést mutatnak. Ennek magyarázata: a szegényedési küszöböket a társadalmi közép, a medián arányában szokás meghatározni, s a társadalmi közép fokozatosan leszakad. Nemcsak az uniós átlagtól, hanem a hazai felsőbb jövedelműektől is. Durván: a legfelső tized nagyon gazdagodik, eggyel alatta még valamennyire javulnak a jövedelmi pozíciók, ettől lejjebb meg mindenki veszített, lecsúszott az elmúlt években. Olyan ez, mint amikor tíz egyetemista nagyjából havi ötvenezres pénztárcákkal beül a kocsmába sörözni. Ha jövedelmük szerint sorba rakjuk őket, a középső jövedelme megegyezik tízük átlagjövedelmével. De ha Bill Gates odaül hozzájuk, a tizenegy ember jövedelmi átlaga a csillagos ég felé mutat. Pedig tízük jövedelme semmit sem változik.

– A jogállam szétzúzása nem érdekli a tömeget, mondják az okosak, bezzeg, ha megcsapolják forrásaikat. Megtörtént. Mégis – a közvélemény-kutatások szerint – kétszer népszerűbb a Fidesz, mint a baloldal. Sőt. Teljes az apátia?

– A megfélemlítettség az. A GFK adatai szerint néhány év alatt 32-ről 16 százalékra csökkent a megtakarításra képes csoport aránya. Az emberek felélték  tartalékaikat. A kiadásokban is hatalmas egyenlőtlenségek vannak: a rezsicsökkentésből két forint ötven fillér haszna van annak, aki lopott fával fűt, illetve harminc-ötvenezer annak, aki gázzal melegíti úszómedencéjét. Alig tud autót venni a középréteg: hat év alatt a korábbi negyedére esett vissza az új kocsik eladása. A belvárosok tele használtruha-turikkal. Az áruvásárlási hitelek jóléti funkciója megszűnt. Nincs hitel. Nem lehet lecserélni a számítógépet vagy a tévét. A régi hiteleket törleszteni kell, újakat képtelenek felvenni az adósok. Igen, az emberek félnek: csökkenő jövedelmük mellett a megélhetésük egyéb alapjai is megrendültek.

– Szóval az emberek nem fásultak, hanem félnek?

– Nem pusztán anyagi értékvesztésről van szó. A folyamatos megéléséről is: a vállalkozó nem kap megbízásokat, nem nyer pályázatokat, ha nem gazsulál, és nem jó partnere a Mr. 20 Százalékoknak. A pedagógust negyven év után visszasorolják a kezdők csoportjába. Kollégáim, a szociális munkások képtelenek kijönni a havi átlag nettó 78 ezres keresetükből. Az emberek romló létüket is veszélyeztetettségben élik meg.

– Kinek érdeke félelemben tartani az embereket?

– A sajátos hatalmi berendezkedés következménye. Az a célja: a belső források lerablásával gyarapodjon a „fogadott család”. Ehhez az kell, hogy az embereknek pofa be, mert akkor kézi vezérléssel, személyekre osztogatva írhatnak jogot, adhatnak piaci lehetőséget, fejlesztéshez szükséges pénzt, trafikot és földet, lassan mindenféle megélhetést.– Vagyis a félelem bénít. Jobb a biztos dagonya most, mint a bizonytalan verseny később. Alul is, felül is. De ez a passzivitás szembeszegülést is kiválthat, nem?– Ez a legnehezebb kérdés. Az emberek reakciói nem racionálisak, ezért nem kiszámíthatók. Sem a félelem, sem az ellenállás. Azt persze kimondhatjuk: a diktatúrák és a diktátorok nem szoktak szép véget érni. Ne értsen félre: nem kívánom, hogy így legyen.

– Addig marad a pótcselekvés: az erőfitogtatás. A politika nyelve a háború nyelve lett. Amit a közéletben látunk, áthömpölyög a civil létbe. Ha ott gyilkolásszák az ellenfél karaktereit, akkor itt is szabad.

– Az utca nyelve is elszabadultan dühös, indulatos. Döbbenetes élményeim vannak járókelőktől, üzletekből, vásárlóktól, pénztárosoktól, a bárhol előforduló ijesztően agresszív megnyilatkozásokból. Visszaütött itt valami. A Fidesz tette kurzussá, politikai modorrá az agressziót. Ami sikeres stratégiának látszott. De mára visszájára fordult. Ma a Fidesz elleni verbális agresszió, a gyűlölet kinyilvánítása tán gyakoribb és erősebb, mint korábban éppen a Fidesz által szított, Gyurcsány elleni hasonló megnyilatkozások.

– Adatok helyett ön is csak a benyomásairól beszél. Ez veszélyes

– Igaza van. De ugyanilyen veszélyes a felülről jövő fenyegetettség, a kötelezés a választási csalásra. Vannak olyan önkormányzati munkaadók, akik – állítólag – megkövetelik: a munkavállaló fényképezze le, hogy a Fideszre szavazott, különben ugrik az állása. Majdnem mindegy, ez igaz vagy nem. Mert kiszámíthatatlanok a reakciók. Az irracionalitás, az állandó küzdelem és szabadságharc világában nem tudható, mikor érik robbanásveszélyessé a helyzet, s mi váltja ki a robbanást. De talán még nem késő túllendülni ezen: a hétvégén el lehet menni szavazni!

Forrás: http://www.168ora.hu/itthon/kremer-balazs-szegenyseg-orban-rezsim-maffiaallam-felelem-125251.html