Kutatónak lenni azt is jelenti, hogy te vagy az első, aki megért valamit. Ez egy fantasztikus érzés, amit ha soha nem éreztél, nehéz megérteni.
Az elmúlt huszonöt év tanulsága, hogy az egyenlőtlenségeket nem lehet egy határon túl fokozni, a lemaradókat fel kell zárkóztatni. Ez nemcsak gazdaságilag hatékony, hanem a nemzet fogalmának újraértelmezésével is párosulhat, és így új típusú baloldali szövetségépítést jelentene. Azaz a népet vissza kell emelni a nemzetbe – adott iránymutatást a baloldalnak Földes György, a Politikatörténeti Intézet igazgatója egy szerdai konferencián.
A jelenlegi politikai helyzetben négy forgatókönyv képzelhető el, mondta Földes György történész szerdán a Politikatörténeti Intézet Magyarország - 2014 címmel rendezett szerdai konferenciáján. Az Intézet főigazgatója szerint egyrészt folytatódhat a Nemzeti Együttműködés Rendszere, ha Orbán Viktor kormánya talál ehhez megfelelő finanszírozót. Egy másik esetben a folyamatosan erodálódó Fidesz meggyengülése a Jobbik megerősödését is hozhatja, de harmadik szcenárióként az is elképzelhető, hogy valamiféle kiegyezésre jutnak a különböző politikai erők, amelyek jelenleg szemben állnak egymással. Erre amiatt kerülhetne sor, mert a valóságban felmerülő problémákra nem adnak választ a meglévő konzervatív, liberális és szocialista ideológiák, megközelítések. Földes szerint ez a harmadik egyben a legkevésbé valószínű forgatókönyv a mai Magyarországon, ezért leginkább a baloldal megújítására van szükség.
A megújítás alapja Földes szerint a leszakadó, elszegényedő társadalmi rétegek felzárkóztatásának kellene lennie, és nemcsak gazdasági téren, hanem kulturális tekintetben is segíteni kell őket. "Azaz a népet vissza kell emelni a nemzetbe" – fogalmazta meg a programtézist Földes, aki a kilencvenes évek végén az MSZP vezető testületeiben is tisztséget vállalt, és önmagát a konferencián egyfajta „pártértelmiségiként” definiálta, akinek a véleményére kevesebbet hallgatnak, miután a baloldali pártok (is) inkább az úgynevezett szakértő-tanácsadókra támaszkodnak. Földes ugyanakkor egy baloldali szellemi műhely gondolataival szeretne alternatívát kínálni a társadalomnak.
Ki a liberális? Ki a szocdem?
A szövetségépítés, a baloldal megújítása azonban két dologgal nem kapcsolódhat össze – folytatta Földes. Egyrészt a jelenlegi ellenzék önkéntesen nem legitimálhatja a NER jelenlegi politikáját. Ugyanakkor a NER elutasításán kívül túl kell lépni a 2002 és 2010 közötti kormányzás időszakán is, különösen a 2006-2007 után történteken. Szerinte ugyanis a hangsúlyt inkább a szociális demokráciára kell helyezni és ebből kiindulva az új nemzeti szövetségépítést megkezdeni. Földes az érdekvédelmet erősítené – erről már az előadása után beszélt a hvg.hu kérdésére.
A közönség soraiban ott ült például Tóbiás József, az MSZP elnöke – őt név szerint is említette Földes az előadásában -, Szigetvári Viktor az Együtt társelnöke, és a Lendvai Ildikó is, az MSZP korábbi vezetői közül.
Szigetvári hozzá is szólt a vitához, különösen Pogátsa Zoltán szavaira reagált. A közgazdász-szociológus Pogátsa elemzésében ugyanis az 1990 utáni neoliberális gazdaságpolitikát bírálta. Szavaiból kiderült, hiányzik Magyarországon a szociáldemokrata alternatíva. Amikor Szigetvári bonyolult hozzászólásában azt kifogásolta, hogy miért tartja őt liberálisnak Pogátsa, akkor a közgazdász-szociológus úgy reagált, hogy nem Szigetvárit minősítette, hanem a pártját, amelyik önmagát minősítette ilyennek.
Utóbb Pogátsát megkérdeztük, hogy liberálisnak tartja-e Antall József, Horn Gyula és az első Orbán-kormány politikáját, amikor az elmúlt 25 évet elemezte, erre csak bólintott az elemző, aki előadásában arra hívta fel a figyelmet: immár tudományos kutatások is bizonyítják, hogy az egyenlőségre törekvő, a legalsó rétegek felzárkóztatására koncentráló társadalmak a leghatékonyabbak. Ezekre a társadalmakra a legjobb példát a skandináv országokban találta meg. A dán, svéd, finn modell előnyeit taglalta ezután, ahol a leszakadó társadalmi csoportok felemelésével a legsikeresebb társadalmakat építik. Pogátsa szerint a neoliberalizmus a legkevésbé Skandináviát tudta lerontani, Nyugat-Európában nagyobb károkat okozott, de ott egy magasabb, fejlettebb bázisról indultak, viszont ez az ideológia és gazdaságpolitika a legnagyobb pusztítást Kelet-Közép-Európában végezte a rendszerváltás után.
Mi a jó mutató?
Pogátsa vitába szállt a volt EU-biztossal, Andor Lászlóval is, aki arról beszélt, hogy Magyarországot olyan országok előzték meg gazdasági fejlettség tekintetében, mint Lengyelország, Észtország, Szlovákia és Litvánia. Pogátsa szerint a GDP nem méri jól a társadalmak és a gazdaságok fejlettségét, és az észt bérek például felét sem teszik ki annak, amit a hasonló színvonalú egy főre jutó GDP-vel rendelkező országokban kellene regisztrálni. Máshol pedig a foglalkoztatottság szintje rendkívül alacsony, így például Szlovákiában nem éri el az 1998-as szintet sem, tehát ezt az országot sem tartja sikeresnek. (Amikor megkérdeztük Pogátsát arról, hogy Észtország 2011-re utolérte és lehagyta egy főre eső GDP-ben mérve Magyarországot, pedig húsz évvel korábban még 31 százalékkal alacsonyabb volt ez a mutató a balti országban, a kérdésre nem válaszolt érdemben, és elsietett.)
Pogátsa véleménye némileg háttérbe szorította Andor László tényekre jobban alapozó elemzését. Andor arról beszélt, hogy bár Magyarország példája nem a legjobb a térségbeli államok EU-csatlakozásának elemzésekor, az EU 2004-es kibővítése egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez a folyamat sikertelen lett volna. Andor itt emelte ki Lengyelország, Szlovákia, Észtország és Litvánia fejlődését.
Andor arról is beszélt, hogy sokféle narratíva, elbeszélés keveredik az EU-bővítés kapcsán, és például a dél-európai államok konkurenst láttak az újonnan csatlakozókban, Angliában pedig a bevándorlásra – tegyük hozzá: annak negatív hatásaira - helyezték a hangsúlyt. Németországban ennél mélyebb vita folyt. Ott ugyanis arról volt szó, hogy a szociális piacgazdaság Európában is érvényesülő szabályozott piaca vagy a Nagy-Britanniában népszerű liberális piacgazdaság koncepcióját veszik majd át, illetve támogatják az újonnan csatlakozók.
Ugyanakkor Andor is elismerte, hogy a várakozásokat nem mindenben teljesítette az EU-csatlakozás. Így például a bérszínvonalban megmaradtak a nagy különbségek. És a felzárkózás e tekintetben nem látványos egy-két év alatt. (Pogátsa ezzel kapcsolatosan azt állította, hogy a kelet-közép-európai országok nem is zárkóznak fel, inkább divergencia – jelen esetben: lemaradás - érvényesül Nyugat-Európához képest, éppen a termelékenységi mutatók bizonyítják ezt. Szűkebb térségünkben ugyanis nincs olyan ország, amelynek a termelékenysége jobban növekedne, mint a nyugat-európai fejlett országoké.)
A munkaképes korúak öt százaléka is elhagyhatja az országot.
Andor sem titkolta azonban a problémákat: szerinte Magyarország is kezdi 2011 óta megközelíteni a lengyel szintet az elvándorlás tekintetében, azaz a munkaképes lakosságnak akár az 5 százaléka is elhagyhatja az országot. Ez akkor történhet meg, ha folytatódnak a német és az osztrák munkaerőpiac megnyitásával és a hazai várakozások romlásával összefüggő folyamatok.
Az ötszázalékos elvándorlási szint azonban még mindig távol van a román nívótól, ami 10 százalékos migrációt jelentene. Andor sem vitatkozott azzal, hogy az egyenlőséget szem előtt tartó országokban jobb a helyet. Erre példának ő Csehországot nevezte meg, ahol viszonylag kicsi az elvándorlás, hiszen itt a legkisebb a szegénység és a legcsekélyebb a társadalmi egyenlőtlenség a kelet-közép-európai térségben.
A nemzet vs európaiság szembeállítás hamis
Markó Béla volt román miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ korábbi elnöke arról beszélt, mit kívánhat a magyar nemzet. Szerinte a nemzet nem „fejlődésképtelen” fogalom, ahogy a modern kommunikációelmélet ezt megfogalmazza (különösen Habermasra, a német gondolkodóra utalt). Így a nemzet virtuális közösségként, transznacionális környezetben is megjelenhet, példák erre a Facebookon szerveződő közösségek, amelyek a román elnökválasztást is befolyásolták. A Facebook révén ugyanis nem szakadnak el a külföldre került állampolgárok sem a nemzetüktől. Markó előadásából és a reagálásokból az is kitűnt, hogy a modern nemzet fogalmát nem kell szembeállítani az európaisággal sem. A szlovákiai magyar politikus (exminiszter), a pozsonyi Kalligram kiadó igazgatója, Szigeti László szerint a nemzet helyett inkább a társadalom szót kéne használni. Ő ugyanis azért hagyta ott a VPN (Nyilvánosság az Erőszak Ellen) nevű szlovákiai mozgalmat a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, mert látta, hogy Vladimir Meciar belügyminiszterként milyen nacionalista célokat követ. (Meciar a VPN egyik vezető politikusa volt, és előbb belügyminiszter, majd két alkalommal miniszterelnök volt Szlovákiában.) Földes György ugyanakkor Szigetivel szemben igenis fontosnak tartotta, hogy a „néppel kiegészített” nemzet fogalmát megtartsák, ugyanis ezzel a jelenlegi jobboldal elitista, nemzeti uralkodó osztályt építő törekvéseivel szemben fogalmaznának meg valódi alternatívát.
Forrás: http://hvg.hu/itthon/20141211_Vissza_kell_emelni_a_nepet_a_nemzetbe_