Szociológus munkaköre, feladata

A szociológus, mint társadalomkutató

A szociológia (a latin socius, azaz „társ”, „társaság”; valamint a görög λόγος, logosz, azaz „-tudás”, „-tudomány” szavakból) a társadalmi élet összetevői, az egyének, csoportok, szervezetek, intézmények (család, iskola, egyház, állam stb.) életének, működésének törvényszerűségeit, szabályait és folyamatait vizsgáló elméleti és gyakorlati tudomány.

A szociológusok a társadalmi és társas viselkedést tanulmányozzák az emberek által alkotott társadalmi, vallási, politikai és gazdasági intézményeken, szervezeteken, csoportokon belül. Tanulmányozzák a társas kölcsönhatások során a csoportokon belül vagy azok között létrejövő viselkedési formákat, nyomon követik kialakulásukat és terjedésüket, elemzik a csoporttevékenység hatását az egyéni résztvevőkre. Szociológusok vizsgálják egy társadalmi csoport, szervezet vagy intézmény jellemzőit, az egyének egymásra és csoportjukra kifejtett hatását, ezzel összefüggésben az egyén olyan tulajdonságainak szerepét, mint a nem (gender), a kor vagy a rassz. A szociológia tárgyterületei többek között a család, a kisebbségek, az oktatás, a vallás, a politika, a lakóhely, a bűnözés, a szellemi és egészségi környezet társadalmi kérdéseivel foglalkoznak.

A szociológia a társadalmi folyamatokat többek között a társadalmi rétegződés, társadalmi mobilitás, kommunikációelmélet, szociálpszichológia, demográfia és társadalomstatisztika ismereteivel és eszközeivel vizsgálja.

A szociológiai kutatás az utca névtelen emberei közötti kapcsolatok elemzésétől a globális társadalmi folyamatok tanulmányozásáig terjed. Új területei – mint a hálózatelemzés vagy a környezeti szociológia – folyamatosan bővülnek.

A szociológiai kutatások eredményeit oktatók, tervezők, jogászok, hivatalnokok, fejlesztők, közgazdászok és más szakmabeliek is használják, akik a társadalmi problémák megoldásában érdekeltek, és e célból közpolitikai tevékenységet folytatnak.

Rengeteg módszer ismert, amit a szociológusok a tapasztalati tények összegyűjtésére használnak. Ezek tartalmazzák a kérdőíveket, az interjúkat, a személyes megfigyelést és a statisztikai kutatásokat.

A probléma ezekkel a megközelítésekkel, hogy mindegyikük azokon az elméleti alapokon nyugszik, amiket a kutató használ, hogy megértse és megmagyarázza a társadalmi jelenséget, amit lát. Ha funkcionalista, mint Durkheim, szeret mindent a nagy léptékű társadalmi struktúra fogalmai szerint értelmezni. Ha szimbolikus interakcionalista, inkább arra koncentrál, ahogy az emberek megértik egymást. Ha marxista vagy neomarxista, mindent az osztályharcon és a hatalmi viszonyokon keresztül néz. A fenomenológisták szeretnek úgy gondolkodni, hogy csak az az út létezik, amelynek segítségével az emberek felépítik a valóság értelmezését, semmi más. Egyike a valós problémáknak, hogy a szociológusok úgy gondolják, csak egy elméleti megközelítés lehet "helyes", az pedig az övék. A gyakorlatban persze a szociológusok gyakran keverik és megfeleltetik egymással a megközelítéseiket és a módszereiket, felhasználva, hogy minden módszer adatok típusainak egy részét biztosítja.

Az internet három szempontból lehet fontos a szociológusoknak: mint eszköz a szociológiai kutatások számára, például online kérdőívek használata papírok helyett, mint vitaterep és mint kutatási téma. Az internet szociológiája az utolsó értelmezés szerint tartalmazza az online közösségek (levelezőlisták), a virtuális közösségek és a virtuális világok szervezeteit, valamint nagy mértékben az ipari társadalom információs társadalomba való átalakulásának folyamatait.(Forrás: wikipedia)

Óvakodjanak a szociológiától mindazok, akik szeretik megkímélni magukat a sokkoló felfedezésektől; akik szívesen hisznek abban, hogy a társadalom pontosan olyan, amilyennek a vasárnapi iskolában tanítják; akik szeretik azt a biztonságot, amit a "magától értetődőségek világának" (Alfred Schütz) szabályai és irányelvei adnak. Azok, akik semmiféle kísértést nem éreznek zárt ajtók előtt; akik nem kíváncsiak embertársaikra; akik beérik annyival, hogy gyönyörködjenek a szemük elé táruló tájban, de nem akarnak semmit megtudni azokról, akik a folyó túlsó partján sorakozó házakban élnek: valószínűleg ők is jobban teszik, ha távol tartják magukat a szociológiától. Visszatetszőnek fogják tartani, vagy legalábbis nem fogják örömüket lelni benne.

Óva intjük azokat is, akik csak azért érdeklődnek az emberek iránt, hogy megváltoztassák vagy megtérítsék őket, mert a szociológiát a reméltnél sokkal kevésbé használhatónak fogják majd találni. Azoknak pedig, akik jobbára a saját elméleti konstrukcióik rabjai, azt tanácsoljuk, hogy inkább a kis fehér egerek tanulmányozására adják a fejüket. A szociológia hosszú távon csak azokat elégíti ki, akik szerint semmi nem olyan lenyűgöző, mint az emberek megfigyelése és az emberi dolgok megértése...Peter L. Berger Invitation to Sociology című művéből, 1963, Dell Publishing Group, Inc.

A szociológus, demográfus a megfigyelés, az interjú és az információszerzés más módszereinek (pl. kérdőívek) segítségével vizsgálja a társadalom szerkezetét, a szociális jelenségeket, gyűjti, értelmezi, táblázatba szerkeszti a népességgel kapcsolatos statisztikai adatokat, az eredményekről tudományos cikkeket és beszámolókat ír.

A szociológus, demográfus munka nem támaszt különösebb érzékszervi és mozgásos követelményeket a szakma művelőivel szemben, főként pszichés megterheléssel jár. A megváltozott munkaképességűek számára olyan munkahelyek alakíthatók ki ezen a területen, amelyen mozgássérültek is dolgozhatnak.

A szociológusi, demográfusi munka érzékszervi követelményei nem specifikusak, bár ép és egészséges érzékszervekre, elsősorban a látásra és a hallásra itt is szükség van. Ezen a területen is általánossá vált a számítógép használata, ami pl. az adatfeldolgozásban, ill. az elemzések készítésénél nélkülözhetetlen. A látás nem kompenzálható rendellenessége kizáró ok.
A szociológus, demográfus adatgyűjtő munkája (pl. kérdőíves felmérések vagy mélyinterjúk készítése) kommunikációra épül, amely fejlett nyelvi kifejezőkészséget, beszédkészséget kíván meg. A beszédkészség súlyos zavara kizáró ok ezen a pályán.
A szociológus, demográfus főleg irodai jellegű, kevés mozgással járó, ülőmunkát végez, amely nem támaszt különösebb követelményeket a mozgásrendszerrel szemben. A kérdőíves felmérések vagy mélyinterjúk általában kérdezőbiztosok bevonásával történnek, de a szociológus maga is végezhet terepmunkát, ezért megfelelő mobilitással kell rendelkeznie.
A szociológus, demográfus tevékenységének eredményessége nagymértékben múlik a kapcsolatépítési és együttműködési készségén.
A szociológus nemegyszer kilátástalan vagy reménytelen helyzetben lévő emberek problémáival találkozik, (pl. szegénységkutatások, kisebbségi vagy etnikai vizsgálatok, stb.), ami fokozott érzelmi megterhelést jelent.

Bővebben a csatolt PDF-ben!