Szociológiatörténet - Jászi Oszkár

Jászi Oszkár

 

1875. március 2-án született Nagykárolyon. Középosztálybeli, értelmiségi zsidó családban. A család a vallástól és a zsidó hagyományoktól rég elszakadt és a református vallásra tért át. Jászi azonban egész életében híve maradt a zsidó asszimilációnak és a vallási türelemnek.

Piarista gimnáziumba járt, majd beiratkozott a budapesti egyetem állam és jogtudományi karára, itt doktorált 1896-ban. Tanult Franciaországban és Angliában is.

Tanulmányai után a Földművelésügyi Misztériumban dolgozott, de nem sokáig maradt hivatalában.1911-ben Kolozsváron az alkotmánytan magántanárává képesítették. 1906- tól szerkesztő, társadalomtudós, politikus volt. A Magyar Nemzeti Tanács tagja. A Károlyi kormány idején nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere, később aztán emigráns politikus, majd egyetemi professzor.

A liberalizmus elveit vallja, a társadalmi, politikai és nemzetiségpolitikai reform elképzeléseken alapuló radikális rendszerkritikával bírálta Magyarország korabeli viszonyait., A konföderáció eszméjére alapuló nemzetiségi politikája és demokratikus eszmerendszere a 20. sz-i magyar rezsim ellenségévé tette.

Publicisztikai tevékenységében határozottan állást foglalt a nagybirtokrendszer, és a nemzetiségi elnyomás ellen. Harcol az általános választójog és a polgári demokratikus követelések teljesítése mellett.

Életének meghatározó személyiségei Pulszky Ágost, és Pikler Gyula. Köréjük alakult ki az a szellemi kör, amely a modern társadalomtudományi gondolkodás, a szociológia módszereit és szempontjait vallva fordult szembe a nemzeti historizmus történet és társadalomszemléletével.

E kör tagjaként Jászi egyike volt 1900-ban a Huszadik Század c. társadalomtudományi folyóirat megalapítóinak. A lap életében csaknem két évtizeden keresztül volt meghatározó szerkesztője és szerzője.

1901-ben Pulszky Ágost elnökletével alakult meg a Társadalomtudományi Társaság, Jászi tagja majd főtitkára volt a társaságnak. Szoros barátság fűzte Szabó Ervinhez, Ady Endre barátja és népszerűsítője volt.

1918-ban részt vett a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásokon, majd a románokkal tárgyaló aradi küldöttség vezetője lett. A Berinkey-kormányban nem vállalt tárcát. 1919-től a szociológia tanára. A tanácsköztársaság kikiáltását követően külföldre emigrált. Először Bécsbe ment, ahol a Bécsi Magyar Újság főszerkesztője volt, támadta a magyar fehérterrort, de megnyilvánult kommunistaellenessége is. 1925-ben az USA-ban telepedett le, az Oberlin College szociológiaprofesszora lett. 1957. Február 13-án halt meg, hamvait végakarata szerint a budapesti temető őrzi.

Jászi-Emil Isac és a Dunai kultúrszövetség

1921. végén Emil Isac román költő és publicista, az erdélyi színházak felügyelője írásában kifejtette, hogy az erdélyi magyar színházaknak olyan politikamentes kultúrát kell képviselniük, mely a kor modern irányzatának megfelelt. Isacnak a nemzet szebb jövőjébe vetett hitét jelentette a művészet a nemzeti mozgalmak ideológiájának megfelelően. Egyetlen érvrendszerré összefonódott nemzetpolitikai és világnézeti szempontjaihoz híven a Csehszlovákiában és Ausztriába menekült magyar emigránsok jöttek számba, akik szintén bírálták Magyarország politikai rendszerét , és magukénak érezték a kisebbségi magyarság ügyét, úgy, mint Jászi Oszkár.

Isac már egy 1917-es nyílt levelében a „demokratikus Magyarország” képviselőjének nevezte Jászit.

Jászi 1918 novemberében Aradon a nemzeti önkormányzatok bevezetését javasolta a Román Nemzeti Tanácsnak a történet Magyarország keleti részein. Trianon után Isac Nagy-Romániát, Jászi pedig a román uralom alá került Magyarországot féltette. Kettejük eszmeszövetségnek megszilárdításához egy kompromisszumra volt szükség, amit Jászi kezdeményezett.

1920 körül lemondott Magyarország terület integritási elvéről. Ezért cserébe kisebbségvédelmet követelt az új román állam magyar polgárai számára. Isac elfogadta ezt a kompromisszumot.

Fél évvel a Napkelet körkérdése előtt az emigráns magyar szociológus gyakorlati távlatot nyitott a többségnemzeti kúltúrpolitikussal kötendő szövetségének. Azt javasolta, hogy előadásokat tart a következő tárgykörökben:

- Imperializmus és pacifizmus
- Európa három útja
- Kommunista és liberális szocializmus
- A népek önrendelkezési joga
- Ady küldetése.

Jászi kiegészítette kompromisszumajánlatát: a romániai embereknek szánt mondanivalójából kihagyta az erdélyi és magyarországi magyarok viszonyának témáját. Jászi taktikai fogásokat alkalmazott: először azt akarta, hogy kialakuljon a „kultúrmagyarság” erdélyi központja. Ezzel akarta tudatosítani, hogy létezhet többközpontú magyar népközösség. Íj módon Magyarország intenzív és meleg gazdasági és kulturális összeköttetésbe lépne Romániával.

Jászi Isacal folytatott levelében tette közzé gondolatait a dunai kúltúrszövetségről. Ezt az alapítandó dunai Népek Kúltúrszövetsége tájegységről tájegységre ápolná és erősítené feltéve, ha a Duna –medence térsége demokratizálódik, és Horthy megbukik. Tíz jó román és tíz jó magyar kultúrember, ugyanennyi cseh és jugoszláv elég volna- írta Jászi.

Isac leveleiben biztosította Jászit  Horty ellenességéről, ugyanakkor a dunai kultúrszövetség kilátásait borúlátóan ítélte meg. Nem tartotta alkalmasnak a kortárs román és magyar nemzedéket annak megteremtésére.

Jászi romániai körútjára 1923-ban került sor. Erdély magyarságának kultúrája, társadalma életrevaló és fejlődőképes és lehet rá számítani egy új kelet-közép európai szellemiség megalapozásában.

A kolozsvári magyar színház igazgatója panaszolta el, hogy az illetékes szervek magyarországi színészeket nem engednek be az országba, sőt visszautasították a magyar színésziskola létrehozására beadott kérvényt is.

Buday, az Erdélyi Irodalmi Szemle munkatársa 1924-ben így nyilatkozott: valahogy úgy érezzük, hogy mi nehezebben juthatunk az odavalósi betűhöz, már ami a nyomtatottat illeti, lévén nálunk még gondos a határzár a magyarországi könyvekkel szemben.

A hivatalnok és értelmiségi réteg Erdélyben már nem járulhatott hozzá a Duna-táji szövetkezéshez. Jászi nem tért vissza Magyarországra. A szövetség másik felének nem kellett betartania ígéretét, ez Isacnak kedvezett.

A bukaresti magyar királyi követ Budapestre küldött jelentésében írta: román politikusok 1922 körül úgy vélekedtek, hogy Románia érdekei azt kívánnák, hogy Magyarország gazdaságilag és politikailag is a felépülés útjára lépne. A népszövetség irányelveit a román kormány azért nem ítélte el, mert testületei teret nyújtottak a diplomatáknak a Románia ellen felhozott kisebbségügyi panaszok kivédésére. Jászi sem Isacra sem a román pártvezetésre sem politikusaival szemben, következetlenséggel és megalkuvással azonban nem vádolható. Visszavonta kompromisszumajánlatát mikor látta, hogy a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Többé nem próbált egyezkedni írókkal és párttisztviselőkkel, bár jóhiszeműsége töretlen maradt. Jász kapcsolata Isac-al 1923 körül szűnt meg.

Az Egyesült Államokból a román miniszterelnököt emlékeztette ama ígéretére miszerint a román nemzet a magyar kisebbséget mindenkor és minden körülmények között, mint szabad és egyenjogú népet fogja tekinteni az állami és a kulturális élet minden terén, addig is míg valóra válhat a közös eszmény, a dunai nemzetek békés szövetségéről.


Jászi Oszkár: A monarchia jövője

A dualizmus bukása és a Dunai Egyesült Államok

Jászi Oszkár egész életén át különös figyelmet szentelt a nemzetiségi kérdésnek. Liberális szemlélete a nemzetiségi kérdést a józanész, a demokrácia és a humanizmus követelményeinek kívánta alárendelni. A nemzetiségi érvényesülés szabadságvágya az elsődleges kultúrszükségletek kielégítésének igényéből táplálkozott.

Programját 1912-ben megjelent főművében – A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés- írta le. Ebben szerepel:

- Földreform
- Szabad anyanyelvhasználat

Ezektől a feszültségek megszűnését várja.

1918-ban megjelent munkájában – A dualizmus bukása és a Dunai Egyesült Államok – már az egész monarchia föderalisztikus átalakításáról szól. Kossuth fél évszázados javaslatából kiindulva a Duna menti népek összefogását, a Monarchia és a balkán népeinek új szövetségét kívánta megvalósítani.

Jászi eme könyvében teljes őszinteséggel és világos határozottsággal írt. Fő téma: az orosz cárizmus megdőltével már nem utópia többé az európai kultúra egész területének összefoglalása egy közös nemzetközi szervezetben. Ennek a tervnek alapja az a dunai szövetség, melyet Kossuth Lajos több mint fél évszázaddal előbb ritka politikai intuícióval javasolt.

Az egységes szövetséges államon belül autonóm nemzetiségi államokat hozott volna létre, ragaszkodik a történelmi keretekhez, és a vallási autonómiák mintájára építette volna ki.

Alapelvei, amiket biztosítani kell.

- Az életképes nemzeti államiságok kialakulásának lehetőségét
- Kisebbségvédelmet a nemzeti államon belül
- Az új államok közötti összeütközéseket kiküszöbölő szerves kooperációt.

Jászi naivitással várta, hogy az egyes államok területén érvényesülő kisebbségi jogok egymásra jótékony hatással lesznek majd. A Dunai szövetség mind a Balkánnal, mind Németországgal szerves és gyümölcsöző gazdasági és kulturális kapcsolatot tartana fenn.

A világpolgárként gondolkodó Jászi magyar nemzeti érzelmű énje ragaszkodott a Monarchiához, mert a Horvátország és Szlavónia nélküli történelmi Magyarországot e keretek között tartotta megmenthetőnek. Tervre a világméretű gazdasági és kulturális együttműködés, a globalizáció korszakának előérzetének értékelhető, megvalósulása pedig megőrizhette és versenyképessé tette volna e közép-európai régiót, mely ennek hiányában kiszolgáltatottá vált a XX. század valamennyi kihívásával és veszedelmével szemben. .

 

Felhasznált irodalom: Ihász István: Jászi Oszkár Nemzetiségpolitikai gondolatai,Jászi Oszkár: A monarchia jövője, Jászi Oszkár naplója 2001. Budapest MTA, http://hu.wikipedia.org/wiki/Kezd%C5%91lap

 

Szabó Nelli 2009-06-10