A szociológia főbb tudományterületei

Családszociológia

A család emberek egy közössége, vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti kapcsolat van, házasság vagy örökbefogadás. A családok tagjai általában hasonló tulajdonságokkal rendelkező emberek (általában ugyanazon rasszba tartozóak).

Az európai (nyugati) típusú társadalmakban a családot közvetlen leszármazással („vérrokonság”), házassággal, örökbefogadással (vagy hasonló jogi kötődéssel) jellemzik. Számos antropológus vitatja azt, hogy a „vér” kapcsolata szó szerint értendő; mások pedig a nem nyugati típusú társadalmakat hozzák példának, ahol a „vérrokonságtól” eltérő elvek érvényesülnek abban, hogy kiket tekintünk családnak

Demográfia

A demográfia az emberi populációdinamikával foglalkozó tudomány. Kiterjed a népesség méretére, szerkezetére és eloszlására, valamint a születések, halálozások, vándorlás és öregedés hatására történő változására. A demográfiai elemzés vonatkozhat a teljes társadalomra, vagy annak egyes – oktatási, nemzetiségi, vallási vagy etnikai szempontok alapján lehatárolt – csoportjaira. A legtöbb országban a közgazdaságtan vagy a szociológia egy ágának tekintik és foglalkozik vele a hadtudomány[1] is. A formális demográfia vizsgálódását leszűkíti a népesedési folyamatok mérésére, míg a tágabb értelemben vett népesedéstudomány a népességet befolyásoló gazdasági, társadalmi, kulturális és biológiai folyamatok összefüggéseit is vizsgálja.

Deviancia

A deviancia olyan magatartás, mely megszegi a közösség vagy társadalom nagy része által elfogadott normákat. Fogalma meglehetősen tág. A deviancia kifejezés a „deviatio” (latin: de=-ról/-ről, via,-ae (f)=út; "az útról való letérés") szóból származik. Minden emberi csoport létezése különféle normákat követel, amelyekhez alkalmazkodhatnak a csoport tagjai. A legtöbb szabály nem is tűnik fel életünk során, mivel teljesen természetes számunkra. A normák betartatásával kapcsolatosan beszélhetünk negatív és pozitív, formális és informális szankciókról.

Egészségszociológia

Az egészségszociológia/egészségpolitikaban tevékenykedő kutatók az egészség és betegség társadalmi és politikai konstrukcióját vizsgálják. A kutatások felölelik az egészségügynek mint társadalmi alrendszernek/mezőnek, és az egészségnek mint a társadalmi egyenlőtlenségek és a társadalmi kapcsolatok egyik kiemelt jelentőségű dimenziójának a vizsgálatát. Kutatásaik másik fontos iránya az egészségpolitikák szociológiai vizsgálata.
A  kutatási projektek a következő területekre terjednek ki: egészségpolitikák, egészségügyi reformok, hálapénz, orvos-beteg viszony, egészségmagatartás, betegutak, egészségügyi műveltség, romák egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése, éghajlatváltozás egészségügyi hatásai, a sajátos nevelési igény oktatási és egészségügyi vonatkozásai. Az egészségügyi szakterületek közül pedig többek között a szülészet, a reumatológia, a lelki egészség és pszichiátria, a munkahelyi egészségügy, a védőnők és a természetgyógyászat szociológiai vizsgálata.

Feminista szociológia

 A feminizmus széleskörű mozgalom, mely filozófiai, morális, esztétikai, tudományos, szociális és politikai nézőpontból lényegesnek tartja mindazt, amit a nők megélnek (M. Miroiu). Ideológiaként a feminizmus nem más, mint a nők jogainak képviselete, az a meggyőződés, miszerint a férfiak fölérendelt és a nők alárendelt szerepe a legtöbb társadalomban hatalmi viszonyt jelöl. Ezt a viszonyt a nemek közötti politikai viszonynak tekintik (szexuálpolitika). Ennek megfelelően a feminizmus a nők szociális, politikai és kulturális szerepének előremozdítását szorgalmazza.

A feminista politikai gondolkodás két fő kérdés köré összpontosul: először is elemzi azokat az intézményeket, folyamatokat és gyakorlatot, amelyek révén a nőket alárendelik a férfiaknak; másodszor pedig feltárja, hogy milyen módon lehet ezt az alárendeltséget megszüntetni (Heywood, 1999). A feminizmus emancipációs jellege nyilvánvaló. Mégis, mivel (csupán) a nők emancipációját tűzi zászlajára, bizonyos kontingenciával jellemezhető az üzenete, legalábbis annyiban, amennyiben a domináns diskurzusokra válaszol, és amennyiben kritikája arra irányul, hogy az univerzalisztikus ideológiákból (mint a liberalizmus és a szocializmus) hiányolja a nemiséghez kapcsolódó aspektusokat. A'70-es évektől kezdve azonban a feminizmus tudatosan vállalt egy lehetséges hegemón pozíciót, azzal az érvvel, hogy a feminista értékek, mint a nembeli egyenlőség vagy a 'nem-macho' politika általában a politikai élet alapértékeivé válhatnak, és azzá is kell, hogy váljanak (Benton, 1994).

Gazdaságszociológia

A gazdaságszociológia ágazati vagy speciális szociológiákhoz tartozik. A szociológia a legtágabb értelemben a társas élet – egy egész egyedei közötti kapcsolatok és viszonyok – tudománya. Míg az emberre vonatkoztatott szociológia az emberközi kapcsolatokat és ennek eredményeit elemzi, addig a gazdaságszociológia a gazdálkodásban részvevők társas kapcsolatára és ennek gazdasági eredményeire koncentrál.

Az általános szociológia – a társadalomelmélet – a szociológiákon belül nem az emberközi kapcsolatok eredményeivel foglalkozik, hanem a szociális (társadalmi) dimenzió általános érvényű, axiomatikus, azaz széles tapasztalatok sarkigazságain nyugvó téziseit strukturálja és foglalja szisztémába, úgy, hogy a társadalom és egyáltalán a társas élet szerkezete és működése érthető legyen

Ifjúságszociológia

Az ifjúságszociológia az ifjúság mint társadalmi csoport szociológiai problémáit vizsgáló szaktudomány.

Az 1950-es, de inkább az 1960-as évek második felében alakult ki. Ekkortól vált a nyugati társadalmak stabilitását is veszélyeztető tényezővé az ifjúság, s merült fel vele kapcsolatban számos társadalmi kérdés. Szociológiai vizsgálatok témái lettek a párkapcsolatok, a fiatalság politikai szervezetei, a nemzedékek közötti kapcsolat, a munkába való beilleszkedés, a meghosszabbodó diákkor.

Az ifjúság a modern társadalomban sajátos pszichológiai, szociológiai, tudati jellemzőkkel rendelkező életkori, társadalmi csoport, ennek ellenére nem tekinthető önálló társadalmi rétegnek. Az ifjúsági szociológiával foglalkozó szakemberek egyik fontos kérdése, hogy a gyerek, az ifjúság, milyen jellemzőkkel bír(t) egy adott korszakban.

Az ifjúsági szociológiával foglalkozó szakirodalmak Magyarországon és más országokban is nagyon szerteágazóak. Ahány területe létezik a társadalomtudománynak, annyiféleképpen értelmezik az ifjúságot, annak fogalmát és használhatóságát egyaránt.

Ezt a társadalmi korcsoportot a történelem során a témával foglalkozó kutatók különböző módon definiálták (például: ifjúság, tizenévesek, fiatalság, fiatal korcsoport, ifjú generáció, tinédzserek, stb.). Az aktuális politikai nézetek, társadalmi helyzet, mind befolyásolták a fogalom definícióját és körülhatárolását.

A változó szociális helyzet és a tudományterületek sokszínűsége miatt is, életkor szerint nehéz az ifjúságot kategorizálni Az ifjúsággal foglalkozó társadalomtudományok – mint a pszichológiai vagy a szociológiai, s azon belül az ifjúságszociológia vagy az ifjúságpolitika – különbözőképpen határozzák meg az ifjúságot.

Andorka Rudolf szociológus szemmel azokat tekinti fiataloknak, akik „már nem gyerekek, de még nem felnőttek, vagyis nem kezdték el a rendszeres kereső munkát, nem alapítottak családot, vagy egyszerűbben nem rendelkeznek a felnőttek összes jogával”. Ezeknek a fiataloknak a státusza már nem gyerek, de még nem is felnőttek, egy köztes életformában élnek. Ezt a társadalmi csoportot Somlai Péter „új ifjúságnak” nevezi.

Ebből következően az ifjúság, mint fogalom, inkább egy életkori szakaszt jelöl, amely az életnek a gyermekkortól a felnőttkorig tartó időszaka. Ez a testi és a lelki fejlődés mellett elsősorban a társadalmi státuszra vonatkozik.

A „fiatalokat”, mint célcsoportot, igen nehéz meghatározni, mert a kifejezést, hogy „fiatal” igen széles körben, még jelzőként is használjuk, ugyanakkor mivel ez egy komoly életkori szegmens is, fontos velük foglalkoznunk.

Jogszociológia

A jog működésével (pl. a konfliktusok kezelésével), a jognak az egyéni magatartásra és a társadalmi folyamatokra gyakorolt tényleges hatásáival és a jogot, mint társadalmi jelenséget meghatározó tényezőkkel foglalkozó tudomány. A kutatások egy része a jogtudomány, más része a szociológia kérdésfeltevéseire (empirikus módszerekkel) keres választ. A funkcionális megközelítés szerint (Durkheim) a jog a munkamegosztásra épülő társadalom megszervezéséhez járul hozzá. A hatalmi elméletek szerint a jog hatalomgyakorlási eszköz, meghatározott osztályok (Marx), elitek vagy érdekcsoportok uralmát biztosítva. Max Weber szerint modern viszonyok közt a állami bürokráciához kapcsolódó racionális uralom forrása és eszköze a kiszámítható jog. A jogszociológiai rendszerelméletek a jogot önálló társadalmi alrendszernek tekintik: a jog a saját logikáját, értékeit követi, hivatásos működtetőinek (jogászság, bíróság, börtönrendszer és más igazságszolgáltatási intézmények) szükségleteihez és érdekeihez igazodik. A jog, mint szabályozórendszer versenyben áll más társadalmi normarendszerekkel (erkölcs, helyi szokás, mafiatörvény, stb.), amelyek alkalmasint a jogban foglalt, uralkodónak szánt előírásoktól eltérő magatartást diktálnak. E normarendszerekkel, illetve egyes társadalmi csoportok érdekeivel ellentétes szabályozás nem vezet jogkövetésre, illetve nem várt következményekkel jár (diszfunkció).

Kapcsolatháló-elemzés

A társadalmi kapcsolatháló elemzés, a hálózati elvű megközelítés a szociológia egyik legfiatalabb irányzata. A hálózatnak nevezett rendszerek csúcsokból (az egyes elemek) és élekből (a köztük levő interakciók) állnak – ezek a gráfok (a hálózatok matematikai leírása). A kapcsolatháló-elemzés az egyének viselkedését mikro-, az egyének közötti kapcsolatokat és a köztük lévő interakciókat makroszinten vizsgáló tudományterület. (Stokman 2004). A leggyakrabban vizsgált társas kapcsolatok a kommunikáció, tanácsadás, befolyásolás, barátság, bizalmi kapcsolatok.

A kapcsolatháló-elemzés a szociometriából indult az 1930-as években, Jacob L. Moreno román származású osztrák kutató munkássága nyomán. Később több diszciplína kutatói is „magukévá tették” (pl. antropológia, biológia, fizika) a szociometria által megalkotott eszköztárat.

Kisebbségszociológia

Horváth István :Kisebbségszociológia. Alapfogalmak és kritikai perspektívák (PDF csatolt fájl)

Környezetszociológia

A környezetszociológia a szociológia egyik legfiatalabb aldiszciplinájaként, új ágaként az 1970-es években alakult ki az USA-ban. William R. Catton és Riley Dunlap Jr vetették fel először az The American Sociologist egyik számában, hogy szakítani kellene azzal a szociológiai gyakorlattal, amely elemzéseiben nem veszi figyelembe a nem társadalmi változókat. Érvelésük szerint a korábbi, antropocentrikus megközelítési mód elhanyagolja a fizikai környezetet, a környezeti elemeket. Ennek a környezetszociológiai (később környezetrealistának elnevezett) új irányzatnak egyik legfontosabb törekvése, hogy a társadalom szociológiai elemzésébe környezeti, biofizikai szempontokat (változókat) is bevonjon, érvényesítsen.

Konfliktuselméletek

Az első világháború óta a társadalomtudományok sok változáson mentek keresztül. Mindenekelőtt nagyon kutatásorientáltak lettek; a mai kutatási technikák kevéssé hasonlítanak az első világháború előtti korszak technikáihoz. Ennek ellenére fontos, hogy ne veszítsük szem elől a múlttal folytonosságot teremtő elemeket. Ez a folytonossági elem különösen a társadalmi egyenlőtlenségről alkotott modern elméletek esetében kézenfekvő. Ezeknek az elméleteknek a többsége közvetlenül vagy a konzervatív vagy a radikális hagyományból ered, amely egyben erő és gyengeség forrása is. Erőforrás, mert magában foglalja és megőrzi a múlt sok érvényes meglátását. Ugyanakkor a gyengeség forrása, mert fenntartja azt a tendenciát, hogy a társadalmi elemzést erkölcsi ítéleteknek és politikai érdekeknek vetik alá, és mert gyakran olyan hipotézisek megfogalmazásához vezet, amelyeknek nincs empirikus igazolása vagy cáfolata.

Az egyenlőtlenségről szóló legmodernebb elméletek többsége az alábbi két fő kategória egyikébe tartozik. Azokat, amelyek „a konzervatív hagyományból erednek, általában funkcionalista” elméletekként említik. Azok, amelyek a radikális hagyományban gyökereznek, rendszerint a konfliktuselmélet címkét kapják.

Napjaink vezető funkcionalista teoretikusai közül legalább ketten részletesen kifejtették az egyenlőtlenséggel és rétegződéssel kapcsolatos nézeteiket: Talcott Parsons és korábbi tanítványa, Kingsley Davis. Az egyenlőtlenség problémáját mindketten a társadalom egészének szemszögéből közelítik meg, a megfelelően működő emberi társadalom szükségszerű jellemzőjének tartják. Davis egyetlen mondatban összefoglalta a funkcionalista megközelítést, amikor azt írta:

A társadalmi egyenlőtlenség tehát tudattalanul kifejlődött eszköz, amellyel a társadalmak biztosítják, hogy a legfontosabb pozíciókat felelősséggel töltsék be a legrátermettebb személyek.

Ez a funkcionalista álláspont lényege: a rétegződés alapvetően a társadalmak szükségleteiből alakul ki, nem egyének szükségleteiből vagy kívánságaiból.

Sem Parsons, sem Davis nem állítja, hogy egy adott rétegződési rendszer vala­mennyi jellemzője társadalmi szükségletekre válaszolva alakul ki. Mindketten elis­merik, hogy a való világban más tényezők is működnek, hogy bizonyos fokig módo­sítsák az egyenlőtlenségi rendszereket. Viszont abból ítélve, hogy nem követték tovább a problémának ezt az aspektusát, egyikük sem tartja jelentősnek az ilyen té­nyezőket.

Davis azt állítja, hogy a rétegződési rendszerek két olyan szükségletre adott vála­szul alakulnak ki, amelyek minden emberi társadalomban közösek. Először is szük­séglet az, hogy a társadalom rátermettebb tagjait az olyan fontos és felelős pozíciók betöltésére ösztönözzék, amelyek átlagon felüli képességet követelnek. Másodszor, a társadalomnak motiválnia kell ezeket az embereket, ha már ezekben a pozíciókban vannak, hogy elvégezzék a pozíciókhoz tartozó feladatokat. Tehát nagyobb juttatá­sokban kell részesítenie őket.

Davis a pozíciókhoz tartozó juttatások mértékének meghatározójaként két tényezőt említ: 1) funkcionális fontosságukat a társadalom számára és 2) a rátermett emberek viszonylagos hiányát. Az olyan pozíciók kapják a legmagasabb juttatásokat, amelyek rendkívül fontosak, és amelyekre kevés a szakképzett személyzet. Azok a pozíciók, amelyek nem fontosak, és amelyekre bőséggel akad szakképzett személyzet, minimális juttatásokat kapnak. Mivel az összes pozíció soha nem lehet ugyanolyan fontos és az összes ember egyenlően szakképzett a felelősebb pozíciókra, az egyenlőtlenség elkerül­hetetlen. És nemcsak elkerülhetetlen, hanem mindenki számára kedvező is, hiszen minden egyén életképessége és jóléte a társadalom életképességén és jólétén múlik.

Parsons témamegközelítése inkább formájában, mint szubsztanciájában különbö­zik. Abból a feltevésből indul ki, hogy minden emberi társadalomban vannak bizo­nyos közös értékek. Mivel az értékek a társadalom szükségleteiből alakulnak ki és minden társadalom alapvető szükségletei többé-kevésbé hasonlóak, ezek az értékek általában az egész világon hasonlóak. Abban van a különbség, hogy az egyes társa­dalmakban egymáshoz képest hogyan rangsorolják ezeket az értékeket. Az egyik tár­sadalom többre értékelheti a hatékonyságot, mint a stabilitást, míg egy másik meg­fordíthatja a sorrendet, de minden társadalom köteles bizonyos fokig értékelni a hatékonyságot és a stabilitást.

Valamely társadalomban a rétegződési rendszer lényegében az adott társadalom értékrendjének a kifejeződése. Az emberek és pozíciók által élvezett juttatások an­nak függvényeként alakulnak, hogy milyen mértékig felelnek meg tulajdonságaik, teljesítményük és sajátosságaik a társadalom által meghatározott követelmények­nek. Mivel az emberek szükségszerűen különböznek ilyen tekintetben, az egyenlőt­lenség elkerülhetetlen.

A funkcionalistákkal szemben a konfliktuselmélet teoretikusai a társadalmi egyenlőtlenség problémáját a társadalmon belüli különféle egyének és alcsoportok álláspontja felől közelítik meg. Az ő szükségleteik és vágyaik és nem a társadalom mint egész szükségletei képezik az alaptételeket a teoretikusok ezen iskolája számá­ra. A két iskola közötti különbség legtisztábban a hatalom jelenségének megközelí­tésében látható. Parsons a C. Wright Mills The Power Elite (A hatalmi elit) című könyvéről írott recenziójában felrója. Az a lényeg, hogy Mills számára a hatalom nem eszköz egy funkció elvégzésére a társadalomban mint rendszerben és annak nevében, hanem kizárólag olyan esz­közként értelmezi, amellyel az egyik csoport, a hatalom birtokosai, meg akarja aka­dályozni a másik csoportot, a kívülállókat, hogy elérje, amit akar.

A konfliktuselmélet írói, ahogyan nevük sugallja, a társadalmi egyenlőtlenséget elégtelen kínálat esetén az értékes javakért és szolgáltatásokért folyó harc eredmé­nyének tartják. Ahol a funkcionalisták a társadalom tagjainak közös érdekeit hang­súlyozzák, ott a konfliktuselmélet írói a megosztó érdekekre teszik a hangsúlyt. Ahol a funkcionalisták a társadalmi viszonyokból származó közös előnyöket emelik ki, ott a konfliktuselmélet írói az uralom és elnyomás elemét hangsúlyozzák. Amíg a funkcionalisták a társadalmi egység alapjaként a konszenzust hangsúlyozzák, addig a konfliktuselmélet írói a kényszert. Míg a funkcionalisták az emberi társadalmakat társadalmi rendszereknek tekintik, addig a konfliktuselmélet írói olyan szintézisek­nek, ahol a hatalomért és kiváltságért folyó harcok lezajlanak.

Médiaszociológia

A média társadalomban betöltött szerepét, funkcióját tárja fel az adott társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyok vizsgálata közben. Minden egyes témakör feldolgozásához konkrét médiajelenségek adnak inspirációt a hallgatók számára. A gyakorlati feladatok, pl. médiafigyelés során, maguk is elsajátíthatják a média vizsgálati módszereit.

Munkaszociológia

Művészetszociológia

A szociológia az emberi eqvüttélést, az emberi viszonylatokat vizsgáló tudomány. A társadalmat, s a benne működő erőket, szemléleteket és konvenciókat analizálja. A művészettörténet egyik irányzata e kérdések alapján, e kérdések figyelembevételével kutatja a művészetet. Az esztétikum eredetét tehát nem a pszichikumban. az ösztönéletben vagv az érzékelés-észlelés mechanizmusának függvényében Iátja. Az embert alapvetően a társadalom által determinált lénynek tekinti s így a művészi tevékenységet is ennek alapján magyarázza. Tehát e módszer hívei a művészet lényegét nem a művészet, hanem a társadalom felől közelítik meg. (a társ. a műv. léptéke, mércéje). Ahogy a társ. valóságot két alapvető viszonylat határozza meg - az anyagi és az ideológiai - úgy a művészetnek is két analóg aspektusa van: egyrészt a materiális munka terméke, amely egy termelési színvonalon technikát, technológiát fejleszt ki és munkaszervezetet hoz létre (céhszervezet, udvari művészet),

másrészt mint: képi forma, a társadalmi tudat része; e képi formában reprodukálja és interpretálja a társ. valóságot (=viszonylatokat, melyek az egyéneket egymáshoz ill. a termeléshez fűzik).

A művészet szoros kapcsolatban áll más eszmerendszerekkel és intézményekkel, sőt, az eszmék áthatják, s azokat is tükrözi szemléletes formában. A polgári társadalmakat megelőző időben/társadalmi formációkban a művészetnek, mint vizuális kommunikatív formának, didaktikai funkciója is volt - vallási, politikai, erkölcsi tételeket, fil, tud. Ismereteket juttatott el a közönséghez, érzelemmel telítve, érzékelhető formában.

Nevelésszociológia

Az a szakszociológia, amely a különböző társadalmi közösségeket szocializáció közben, mint a nevelés alanyait, ill. tárgyait vizsgálja. A nevelésszociológia fogalmának meghatározására nem alakult ki egységes vélemény sem tárgyát, sem föladatait illetően. Ezért nevelésszociológiáról - vagy az egyes részletkérdéseiről - szóló földolgozásokban a legkülönfélébb értelmezési lehetőségek fordulnak elő.

a) A nevelés szociológiája. Itt azokról a legátfogóbb összefüggésekről van szó, amelyek a nevelés. - mint a társadalomba való bevezetés - folyamatát szükségessé és lehetővé teszik. Alapkérdése: hogyan "termelik újra" viszonyaikat a társadalom tagjai egy-egy gazdasági-társadalmi alakulat történelme során, ha életük nagyon is véges? Válaszul a nevelés szociológiája a nemzedékváltás folyamatát emeli ki. A nemzedékváltás az idősebb generáció számára a természettől elhódított környezet legfontosabb elemeinek továbbadását jelenti; az ifjabb nemzedéknek a társadalomba való beleszövés feladatát.

Oktatásszociológia

Az oktatásszociológia egy tudományterület, mely az oktatás társadalmi összefüggésrendszerével foglalkozik. Ezen belül is elemzi a társadalmi mozgásokat a tudomány hatásában és az iskolarendszerben. Vizsgálja az emberi erőforrások fejlődését (iskolaszint, szakmai orientációk). Kialakulása a XX.század első felére tehető amikor is megpróbálták az oktatás összekapcsolását az oktatási rendszer funkcióival. Választ kerestek arra, hogy mi történik az iskolarendszerben, valóban tudásátadás, mobilitás, szocializációs folyamat zajlik-e, és ha igen akkor milyen módon, illetve, hogy hogyan működik a család és a társadalom közé bekapcsolt intézmény. Emilé Durkheim a modern szociológia megteremtője így vélekedik idézetében az oktatás és a szociológia viszonyáról: „az oktatás az embereket nem olyanná formálja, amilyenek természetüknél fogva lennének, vagy szeretnének lenni, hanem olyanra, milyenre a társadalomnak szüksége van.” A szélesebb értelemben vett oktatásszociológia tárgykörébe tartozik az oktatáspolitika, oktatásgazdaságtan, iskolaszociológia,társadalompolitika, szociálpszichológia, oktatásstatisztika, az oktatás társadalomtörténete satöbbi. A magyar tudományos nyelvhasználatban a nevelésszociológia nem homonimiája az oktatásszociológiának, mert a nevelésszociológia inkább a tanulócsoportok belső kapcsolataival, tanár-tanuló viszonyokkal, osztálytermi szintű problémákkal foglalkozik,tehát több köze van a pedagógia tárgyköréhez.

Orvosi szociológia

Az orvosi szociológia célja, hogy megismertesse a leendő orvosokat az egészségügyi rendszer és az azt igénybevevő lakosság társadalmi meghatározottságával. Ezt olyan témák tárgyalásán keresztül teszi, amelyek a legalkalmasabbak a társadalmi környezet hatásainak felismerésére, és egyben lehetővé teszik, hogy a hallgatók saját ismeretanyagát és élményeit bevonjuk a tanulási folyamatba

Sportszociológia

A szociológus feladata azoknak a társadalmilag jellemző tulajdonságoknak a megállapítása, amelyek azt eredményezik, hogy egy sport kapcsolatba kerül egy meghatározott társadalmi réteg érdekeivel, ízlésével, preferenciáival.

Szervezetszociológia

A szervezetek az emberek által tudatosan létrehozott oly képződmények, amelyekben az emberek egy csoportja tevékenykedik, ezt valamilyen együttes cél érdekében teszik." A meghatározott célok érdekében folyó tevékenységet szabályozzák "a szervezet belső viszonyait, céljait, feladatait, a feladatok megosztását leírják, deklarálják, vagyis formábaöntik." (Jávor 1993:6)

(Szervezet és munkaszociológia csatolt PDF)

Szociálpolitika

A szociálpolitika olyan szakpolitika, amely a társadalom működésével foglalkozik, annak működését kívánja befolyásolni a szociális élet területén. Meghatározza a célokat, s ezekhez hozzárendeli az eszközöket.

A szociálpolitika történelmileg kialakult intézményrendszer, amely kielégít bizonyos piaci kapcsolatok révén nem megfelelően biztosítható szükségleteket. Túlnyomórészt az állami elosztás, illetve újraelosztás eszközeivel működik, relatíve önálló intézményrendszerek együtteseként.

Szociometria

A szociometria a szociológia az emberi kapcsolatok kvantifikálásával, felmérésével foglalkozó ága. Jacob L. Moreno pszichoterapeuta dolgozta ki, a társadalmi szerkezetek és a pszichológiai jóllét közötti kapcsolatok közötti összefüggés felé irányuló tanulmányaiban.

A szociometria szó a latin socius (társ) és metrum (felmérés) szavakból ered. Moreno leírása szerint „a szociometria az emberi csoportok létrejöttének és rendeződésének, valamint azokon belül a személyek elhelyezkedésének tanulmányozása”.

A szociometrikus felmérések feltárják a rejtett szerkezeteket, amik egy adott emberi csoportnak formát adnak: a szövetségek, az alcsoportok (szubkultúrák), a rejtett hiedelmek, az ideológiai megállapodások.

Moreno egyik újítása a szociometriában a szociogram feltalálása volt, melyben egyes személyek képi pontokkal vannak ábrázolva, és a személyek közti kapcsolatok vonalakkal.

Magyarországon Mérei Ferenc tette ismerté és fejlesztette tovább a módszert.

A szociometria alapvetően kizárólag a rokonszenvi-ellenszenvi választásokra koncentrál, bár Mérei Ferenc beemelt egyéb funkciókat is az elemzéseibe. Ehhez képest a kapcsolatháló-elemzés bonyolultabb, időben változó, nagyméretű közösségi relációkat is képes vizsgálni. Elemzési egysége lehet szervezet, társadalmi rendszer is, nem csak az egyén. A hálózatelemzés továbbá képes a tartalmi relációk feltárására is (politikai, gazdasági, kulturális stb.).

Településszociológia

A településszociológia a szociológia egy ága, azaz szakszociológia, amely a térbeli-társadalmi egyenlőtlenségek rendszerét, a térbeli-társadalmi konfliktusokat és érdekviszonyokat vizsgálja a városokban és falvakban, a regionális rendszerekben, a településhálózat egészében. A vizsgálatok tárgyát jelentő településtípusok alapján beszélhetünk város- illetve faluszociológiáról.

A településszociológia gyakran más tudományok, így a társadalomföldrajz, néprajz módszereit és eredményeit is felhasználja.

Vallásszociológia

A vallásszociológia a szociológiának az a része, amely a vallási és egyházi jelenségek társadalmi magyarázatával, a vallásokon és egyházakon belüli jelenségek vallásokon s egyházakon belüli mikrotársadalmi magyarázatával, a társadalmi, gazdasági, politikai kulturális jelenségek és a vallásosság összefüggéseivel, illetve az egyes társadalmi csoportok felekezeti összetételével foglalkozik.

Zeneszociológia

A zeneszociológia a művészetszociológia egyik ága, a művészetszociológia pedig a szociológia egyik tudományterülete. Theodor Adorno úgy fogalmazott, hogy a zeneszociológia nem más, mint „ismeretek a zenét hallgató egyének és a zene viszonyáról”. A zene olyan dolog, ami kapcsolatot tud létrehozni emberek és emberek között, sajátos befolyásolással bír, részt vesz az emberek életében, következésképpen a zene az emberi viszonylatok tükre. A mai világban a zene valamilyen formában mindenképp eljut az emberekhez. Akarva-akaratlanul minden ember életének része a zene. Ezért fontos a zeneszociológia és a zeneszociológiai kutatások.