A nemzetközi gépkocsivezetői attitűd a fuvarozó munkáltatók aspektusából

A múlt évben megkérdeztük a nemzetközi gépkocsivezetőket a magyar vállalkozók, munkaadók fizetési szokásairól . Most lehetőséget adtunk a munkáltatóknak, hogy ők is elmondják véleményüket, tapasztalataikat.

A kérdőív és elemzés Juhász Attila,a  http://www.camiondriver.hu/ oldal tulajdonosának felkérésére készült.

Több fórumon próbáltuk a vállalkozókat, munkáltatókat megnyerni a kérdőív kitöltéséhez. Nem sok sikerrel. A kérdőív 3 hónapig volt elérhető az interneten, és mégis kevés foglalkoztató érezte szívügyének, hogy megossza velünk tapasztalatait.

A válaszadók 30%-a (9 fő) már több, mint 15 éve foglalkozik fuvarozással , és szintén 30% azoknak az válaszadókank az aránya, akik 2-5 illetve 6-10 éve foglalkoznak fuvarozással. Ebből következtethetünk arra, hogy  komoly tapasztalatok állnak a válaszadók mögött.

A vizsgált vállalkozások alkalmazotti létszámát  az alábbi kördiagram mutatja.

A munkáltatók egyöntetű véleménye , hogy sok a gépkocsivezetőnek jelentkező munkavállaló, de nagyon kevés a jó szakember.  A megfelelő munkavállaló kiválasztásánál a munkáltatók többsége fontos szempontnak tartja, hogy legyen megfelelő szakmai munkatapasztalata a jelentkezőnek. A megjelenés és a beszédkészség szintén a legfontosabb szempontok között szerepelt.  Rátermettség, rugalmasság, megbízhatóság szintén gyakran említett jelzők. Hangsúlyosan szerepel a munkaeszköz rendben, tisztán tartása.  Az érzékelhető dolgozni akarás is, mint pozitívum jelenik meg egy-egy sikeres felvételi eljárásban.  A nyelvtudás, mint feltétel csak 1 kitöltő esetében volt fontos, ahogy a jogszabály szerinti munkavégzés betartása, és az alkoholmentes életmód is.

Sajnos volt olyan munkáltató is, aki szerint, ha valakinek megvannak a megfelelő végzettséget igazoló papírjai az már elegendő.

Úgy tűnik a munkáltatók nem teszik túl magasra a mércét, azt mégis sokan leverik.

A munkáltatók válaszaiból kítűnik, hogy 46,7 %-nak nagyon fontos a szakmai tapasztalat , mindössze 3,3 % mondja azt, hogy nem fontos, hogy a munkavállalónak legyen tapasztalata, gyakorlata. A munkavállalók életkorát 43,3 % tartja közepesen fontosnak, 10% mondja, hogy nem fontos, és csak 3,3 % szerint nagyon fontos. Az nem derült ki a kérdőívből, hogy melyik korosztályt részesítik előnyben.

A családi háttér fontos-közepesen fontos, 56,7% -ban.  Nemzetközi gépkocsivezetők kapcsán készült a felmérés, ezért meglepő eredmény, hogy egy válaszadó sem tartotta nagyon fontosnak a nyelvtudást. Fontosnak 26,7% (8 fő) , közepesen fontosnak 43,3 % (13 fő), kevésbé fontosnak 23,3 %, tartotta. Meglepő módon több olyan válaszadó is akadt, aki szerint a nyelvtudás nem fontos a gépkocsivezető alkalmazottak körében, akik munkájuk nagy részét Magyarországon kívül végzik.

Ahogy azt korábban is írtam a megjelenés a nagyon fontos – fontos - közepesen fontos kategóriában szóródik.

Megkérdeztem a munkáltatókat, hogy a gépkocsivezetőknek a munkahely választás során mennyire fontosak az alábbi szempontok.

A munkáltatók 93,1%-a szerit  a munkabér nagyon fontos a munkavállalóknak, a munkakörülmények ugyanakkor csak 51,7% szerint nagyon fontosak, itt 6,9% mondta azt, hogy nem fontosak a munkakörülmények.

A hazajutás 65,5 % (19 fő) szerint nagyon fontos, 27,6 % (8 fő) szerint fontos. A kommunikáció 75,8 % szerint lehet fontos a munkavállalóknak.

A munkáltatók már azt is  pozitívan értékelik, ha a gépkocsivezetőjük helyismerettel rendelkezik, önállóan képes apróbb problémákat megoldani, igényes saját magára és környezetére, a rugalmasság, rátermettség , körültekintő munkavégzés is ide tartozik. Itt megjelent az „idősebb, nagyobb munkatapasztalattal rendelkezik” kifejezés is. Több munkáltató nyilatkozta, hogy inkább negatív tapasztalatai vannak, mint sem pozítív a nemzetközi gépkocsivezetők foglalkoztatása kapcsán.

A negatív tapasztalatok – jelzem, tapasztalat és nem előítélet - felsorolásánál az alábbi megállapítások szerepelnek ( szó szerint idézve).

• lopnak
• nagyon sok kárt csinálnak az autókban! és hát a lopás a másik fő probléma!
• Mindig az aktuális autó és munkahely a legrosszabb számukra. Tisztelet a kivételnek, azért ők is sokan vannak.
• Utasítások be nem tartása, szakszerűtlen gépjárműkezelés, alkoholizálás, munkáltató megkárosítása
• Jön-megy a cégek között, ahogy éppen eszébe jut. Nem érdekli, hogy a munka fel van vállalva. Nehezen irányítható, kezelhető, meg van arról győződve, hogy Ő mindent jobban tud. Ha még is megbüntetik a saját hibájából, akkor azt a cégen igyekszik behozni (megnövekszik a fogyasztás).
• Hisztisek.
• Abból van bőven: Törik a kamionokat, lopják a gázolajat, úgy hagyja itt a munkahelyét és tovább áll mintha mi sem történt volna elviszi a céges telefont ellátmányt stb. Erről egy könyvet tudnék írni hogy miket művelnek. Tisztelet a kivételeknek.
• nem taglalnám, hiányzik az elhivatottság, szakmai hozzáértés
• Dohányzás,megbízhatatlanság,autó össze -vissza törése, indokolatlanul sok fizetés előleg elkoldulása
• Számos esetben csak a bérezés érdekli őket, ezen kívül mással nem törődnek. Pl. saját külső, autó állapota.
• Nem vállalják az anyagi felelősséget, ha hibát követnek el...pl. tükörtörés, karosszéria rongálása, stb... Nem figyelik megfelelően a vezetési időt, munkaidőt.Nem figyelik megfelelően a munkaeszközüket, nem jelzik a problémákat. Probléma megoldó képességük a nullával egyenlő, nem szeretnek gondolkodni. Nem írják megfelelően a menetlevelet. Csak a saját érdeküket próbálják előtérbe helyezni. Úgy alakítsuk a fuvarokat, hogy minél többet legyenek otthon, mindig juttassuk haza és a fizetés elérje így is a 300000 Ft-ot.
• A fiatalok akik eppen erkeztek jogositvanyt szerezni mar kulfoldre jarnak semmi tapasztalattal
• Idősödő korosztály Alkohol problémák túlnyomorészt
• gazdaságos gondolkozásmód hiánya, rossz beidegződések
• italozás, trehányság, lopás

Rákérdeztem néhány alapvető szakmai hibára is,  azok előfordulási arányaira voltam kiváncsi. Íme az eredmények:

Indokolatlan késés a le és felrakóról, és áruhiány tapasztalatok szerint ritkán fordul elő.  Az alkoholfogyasztás a válaszadók 44,8%-a szerint ritkán fordul elő, de sajnos 27,6 % szerint gyakran előfordul, hogy a gépkocsivezető alkoholt fogyaszt. Itt természetesen a munkaidőben történő alkoholfogyasztásról beszélünk.

Az üzemanyag túlfogyasztás a válaszadók 43,3 %-a szerint nem túl gyakori. A tárgyi eszközök gondatlan kezelés kapcsán is erősen megoszlanak a vélemények, illetve szélsőségesek a tapasztalatok. Ez arra enged következtetni, hogy hibás lehet a munkáltató felvételi eljárásának módszere, így egy-egy munkáltató rendszeresen ugyanazokba a “hibákba” fut bele .

A nem megfelelő gépjárművezetői jártasság  40%-ban fordul elő gyakran, 30%-ban ritkán. Ez a szám nem igazolja viszont a korábbi állítást miszerint gyakori a gépkocsi törés, vagy feltételezhetjük,, hogy annak oka a figyelmetlenség, mint ahogy a munkáltatók szerint az un. kamionos baleseteknek is 63,3 %-át figyelmetlenség okozza, illetve 26,7 %-ban a fáradság lehet az ok. Az alkoholfogyasztás mint lehetséges baleseti ok a harmadik helyen szerepel 3,3 %-al, a tapasztalatlanság a válaszadók szerint inkább oka a baleseteknek (6,7%) , mint az alkoholfogyasztás.

A gépkocsivezetők szakmai felkészültségéről a munkáltatók szinte egyöntetűen ugyanazt gondolják, illetve tapasztalják. Hiányos a gépkocsivezetők szakmai felkészültsége, ami a jogszabályi (561/2006.EK rendelet, volt AETR) tudást illeti, rakományrögzítés terén szintén komoly tudáshiánnyal küzdenek. Sok a kényszerből lett kamionos.

„Az asztalos,a hentes,a kőműves,a festő,stb.,soha nem fogja azt a szakmai színvonalat nyújtani,mint aki óvodás korától gépkocsivezetői pályára készült-az előbbiek vannak sajnos többségben mostanság.”

A munkáltatók 70%-a mondta azt, hogy szigorúan betartatja az 561/2006.EK rendelet szabályait a gépkocsivezetőivel, 13,3 % mondja azt, hogy a sofőrre bizza a döntést és 16,7 % mondja, hogy van, amikor nem lehet betartani a jogszabályokat.

Kezdő gépkocsivezetőket nagy többségében nem alkalmaznak a munkáltatók. Aki mégis, az feltételhez köti, mint pl. betanulás egy kolléga mellett, vagy csak ajánlás útján veszi fel, ami nem lehet garancia a szakmai felkészültségre.

Arról is kérdeztem a vállalkozókat, hogy miért ilyen alacsony a magyar munkavállalók bérezése a tőlünk nyugatra lévő  Uniós országokban  tapasztalható mértékhez képest nemzetközi gépkocsivezetői munkakörben. Itt 44,4 % mondta azt, hogy a magas adók, járulékok miatt, 35,2 % pedig a magas üzemanyag árak és útdíj miatt nem tud többet fizetni a munkavállalónk. 13% állítja azt, hogy a fuvarozók egységet alkotva szabják meg a munkabéreket. 7,4 % szerint pedig ezek a bérek nem alacsonyak, teljesen reálisak. Az elmúlt  3 évben szinte minden vállalkozónál volt bérrendezés. 4 válaszadó mondta csak, hogy 2012. előtt volt utoljára.

A béreket munkabér, napidíj, üzemanyag megtakarítás címén fizetik ki a munkáltatók.

Konklúzió

A  munkavállalók esetében a fiatal korosztály lelkesedése talán még okot  adna a bizakodásra, de a jelenlegi oktatási rendszer (GKI) már nem. A papír megszerzése nem biztosítja a  tudást. A jogszabályi ismereteket hallomásból, parkolói szóbeszédből ismerik meg a gépkocsivezetők. Ennek egyenes következménye a szabálytalan munkavégzés, mely egyik hátulütője az indokolatlanul fáradt gépkocsivezető, másik a gyakori hatósági büntetés.

A szakma nagy öregjei, akik még inkább szakmának, hivatásnak tekintették/tekintik a nemzetközi gépkocsivezetést már nem tekergetik a kormányt, vagy ha mégis, nem vállalják a fiatalok betanítását, felkérés, türelem, vagy az  erkölcsi ill. anyagi ellenszolgáltatás hiánya miatt.

„Az elmúlt évek során egyre nehezebb találni jó nemzetközi gépkocsivezetőt. Kiöregszik, vagy éppen elege lesz a távollétből. Az a pár jelentkező, aki éppen állást - nem munkát! - keres, nem rendelkezik elég szaktudással. Éppen ideje lenne a nemzetközi gépkocsivezetőket elkezdeni képezni középiskolai szinten. Szerintem a felkészítésük 4 évet biztosan megtöltene. Akkor talán könnyebben be lehetne velük tartatni a hatályos rendelkezéseket, alapvető nyelvismeret is fontos lenne a számukra. Anélkül pár év múlva nem lesz aki a 40 tonnás szerelvényeket nemzetközi viszonylatban vezesse.”

„Sok esetben hiányos. 8 általánost végzett, gyenge képességű, zavaros családi hátterű emberek, nem tudnak megfelelően koncentrálni a fuvarfeladatra, közlekedési, aetr, rakodási, stb...szabályokra.”

Egyre több az  un. „újhullámos” sofőr, akik nagyrésze kényszer kamionos. Bedőlt lakáshiteles, csődbe jutott vállalkozó, akit nem a szakmai kihívás, ill. a kalandvágy hozott a pályára, csak az az összeg , amit ma Magyarországon tisztességes úton szakmunkával nehéz megkeresni.

„Sokan úgy gondolják, hogy elég a kategória megszerzése. Szakmai önképzés vagy ennek igénye ritkán fordul elő.”

Ennek oka lehet a szakmai elhivatottság és alázat, valamint a motiváció hiánya.

Amikor a munkáltató a gépkocsivezetőre bízza, illetve maga is azt mondja, hogy vannak esetek amikor nem lehet betartani az 561/2006 EK rendelet szabályait, ugyan mi alapján érzi magát erre felhatalmazva? Egy rendelet betartása nem lehet mérlegelés kérdése, főleg nem akkor, ha ennek minden negatívumát a gépkocsivezető szenvedi el ( büntetés, vezetői engedély bevonása stb). Megfelelő elméleti és gyakorlati tudás nélkül viszont a gépkocsivezető  nincs, ill. nem lehet  tisztában tettei morális és anyagi következményeivel sem.

A munkáltatók 34,5% mondja azt, hogy nem tart szakmai továbbképzést adott esetben az 561/2006 EK rendeletből. 48,3% tartaná fontosnak az oktatást a speditőröknek, fuvarszervezőknek, de ezért nem tesz semmit.

A kezdő gépkocsivezetők alkalmazása kétélű dolog. Valahol mindenkinek el kell kezdenie, ami viszont biztosan nem jó, ha valaki 40 tonnás szerelvényen, egyedül, külföldön teszi ezt. A fokozatosság elve itt is érvényes. Kisebb gépkocsitól a nagyobb felé. A „négykezes” járat üdvözítő megoldás, de csak olyan kollégával, aki maga is hosszú ideje műveli a szakmát és van affinitása a tudás átadására. Az 1-2 hónap együtt autózás nem megoldás. A két hét betanulás a vicc kategóriába tartozik, de sajnos gyakran előforduló jelenség.

28 válaszadóból 27-en tartják fontosnak, hogy hosszútávú legyen az együttműködés a gépkocsivezetőkkel. Ennek okát érdemes lenne vizsgálni, mert sok esetben nem a szakmai megbecsülés áll a háttérben sokkal inkább a  potenciális munkavállaló hiány. Mintegy 26%-al többen mondanak fel, mint ahány főt elbocsátanak a munkáltatók. Szakmán belül magas a fluktuáció, ennek több oka is van: az anyagi kárt okozó gépkocsivezető inkább felmond, mintsem hónapokig fizesse az akár több száz ezer Ft-os kárt. Az anyagi megfontolásból erre a pályára kényszerülők viszonylag hamar beleunnak, belefásulnak, és végül a magát anyagilag vagy morálisan többre értékelő gépkocsivezető egy jobb ajánlat reményében új céghez szegődik. A magas fluktuáció okaként szinte az összes válaszadó a munkavállalót teszi felelőssé.

A munkáltatók által megfogalmazott kritika elég kemény, szókimondó, nagyrészt tapasztalatokon alapul. A gépkocsivezetőknek keményen meg kell dolgozni azért, hogy a szakma rég megfakult presztizsét visszanyernye.

Korábbi kutatásommal összevetve a mostani eredményeket, úgy tűnik a meglévő  konszenzus a munkáltatók és a munkavállalók között nem elégséges az eredményes, jövedelmező kapcsolatok kiépítésére, a már meglévők fenntartására. Mindkét félből hiányzik a kellő empátia, ami viszont szükségszerű lenne. Sok külső hatáson nem tudnak ugyan változtatni, de emberségesebb és lojálisabb hozzáállás mindkét fél részéről javíthatna a szakma belső helyzetén.

„Igyekszem társnak tekinteni az alkalmazottamat, mert véleményem szerint csak így lehetek/tünk hosszabb távon sikeresek. Reális bért szeretnék adni azért, hogy majd "holnapután" is legyen reális haszon!” (munkáltató)

Köszönjük a kérdőív kitöltését!                                                                                                                                               2014-09-01

Szabó Nelli / Társadalomkutató