Feléledő „K-vonalak” - Pártállami módszerek napjainkban

Előre bocsátom írásom nem a választások eredményeként fogalmazódott meg, de kétségtelen sok hasonló mozzanatot vélek felfedezni cselekedeteik tekintetében a politikai vezetők és bizonyos cégvezetők között.

Amikor a Szociológia Mindenkinek oldalt elindítottam az első megosztásaim között volt Ferge Zsuzsa azon írása melyben kendőzetlenül kimondja, hogy olyan korban és rendszerben élünk, ahol lakat van a társadalomkutatók száján.  Amit sejtettem ettől a pillanattól lett megfogható, és végtelenül megdöbbentő számomra. A mai napig feldolgozhatatlan ez nekem, és bár a hétköznapokon hajlamos vagyok összeesküvés elméleteket gyártani… egyre inkább úgy tűnik ezek sajnos nem csak a fantáziám szüleményei.

Magam a szólásszabadság híve vagyok és megdöbbenve olvastam egy tegnap kapott sms-t. Demokratikusnak kikiáltott országunkban még, vagy újra vannak olyan emberek, akik pozíciójuk révén jogot formálnak arra, hogy embereket megfenyegessenek: ha nem hallgatsz, könnyen betörik a fejed! Szeretném hangsúlyozni a történet nem magas beosztású, se nem politikai vezetők, vagy gazdasági lobbik okán használják a pártállami módszereket.

A hasonlat nem túlzás, sőt  barátoktól hallva és sajnos magam bőrén megtapasztalva kísérteties a hasonlóság, bár magam azt a korszakot csak „hallomásból" ismerem. Ismertem eddig.

Egyszerű emberek nem akarnak mást csak tisztességes munkáért, tisztességes bért, és tisztességes hangnemet. Hosszú hónapokat távol töltenek az otthonuktól, szó szerint éjjel –nappal dolgozni kényszerülnek- rég nem szerelemből- hiteleik, megszerzett presztízsük fenntartása végett. És való igaz, az emberek hangot adtak elkeseredésüknek, mert helyzetüket kilátástalannak, kiszolgáltatottnak, igazságtalannak érzik. Saját keserédes tapasztalataikról vitát kezdtek. Hogy egy Facebook oldalon?  Hogy egy  céges Facebook oldalon? Nos, az internet nem erre  – is –  való, na és a céges oldal? Őszintén, hát nem ott a legtisztességesebb? Az oldal üzemeltetője természetesen hűen a pártállami módszerekhez ismeretlen, amolyan leskelődő fajta. A vita elfajult, az indulatok fokozódtak, az igazságérzet újabb párbeszédeket generált. Kulturált emberek, kulturált eszmecseréjéről beszélünk, nem holmi elvadult népség vagdalkozásáról.

A reakció a vezetőség részéről megdöbbentő: személyre szóló (amolyan „K-vonalas”, talán piros telefonos) hívások, csendes figyelmeztetések, ezt talán nem kéne…., szó szerinti idézetek a leírt posztokból. Megkérjük a dolgozót tartózkodjon az effajta társaságtól, és az efféle kinyilatkozásoktól.

Jogos, a csoport mindig erősebb, mint az egyén! Csak nincs félnivaló? Érdekes, mert a leírtak valóságtartalmával nem szállt szembe senki, az úgy tűnik vitathatatlan. Akkor miféle módszer ez? Hova vezet? Mi a cél? Korlátozni a szólásszabadságot? Ez nem lecsendesíti az embereket, ez felbőszíti….és ,  ahogy mondani szokás , sok lúd disznót győz!

"Egy hosszú évezred, De sokat szenvedtek, Mi jöhet még ezután?
  Egyszerű emberek, Lelkükben rettenet, Nem így volt hajdanán!
  Volt, aki győzött és volt, akit legyőztek, a félelem egyre nőtt.
  Egy hosszú évezred, De sokat szenvedtek Kis ország árvái, ők!
  Fiait kínozták, Lányait gyalázták, Sír a kopjafa sír.
  Reménnyel ringatta, Hitével biztatta Sír a kopjafa sír.
"Igazságos vagyok!" A diktátor ordított, Ki az ki ellenem áll?
  Egy utat mutatok, Csak azon járhattok, Ha nem úgy lesz, megtorlom én!
  Senki el nem szökhet Mindenkire lőnek, A törvény én vagyok, én.
  Ne gondolj semmire, Ne bízz meg senkiben, Így nőtt fel több nemzedék! "(Edda művek, 1992)

 

 

 

2014-04-09     Szabó Nelli