Akarni kell - Pelle József, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei igazgatója

A Budapesti Módszertani Szociális Központban vagyunk. 13 intézmény tartozik hozzá, melyekben nappali melegedők, éjjeli menedékhelyek és átmeneti szállók találhatók, sőt, már van családok átmeneti otthona is. Itt a Dózsa György út 152-ben átmeneti szálló, orvosi részleg – krízis és lábadozó osztállyal – és éjjeli menedékhely található. A komplexum igazgatója, Pelle József. Vele készítettem az alábbi interjút.

– Igazgató úr! Azt szeretném kérni, hogy először beszéljünk Önről. Hogy és mikor került a szociális  szférába?
– Szokatlan kérdés, és a válasz is elég szokatlan lesz. Eredetileg erdész-vadász technikus vagyok és ebben a szakmában dolgoztam is a Somogy-megyei erdő-gazdaságnál 13 évig, és ebből az utolsó 4 évben, egy kijelölt munkahelyen telephelyvezető voltam. Szigorított javító-nevelő munkára büntetettek és pártfogói felügyelet alá tartozók is dolgoztak együtt a környék erdei cigány-telep lakóival, 40-50 fős dolgozói állománnyal. Itt, kijelölt pártfogóként kerültem kapcsolatba a szociális szférával, mivel intéznem kellett az ő szociális ügyeiket. Igazságügyi szakosként – az egyetemen – a gyakorlataimat is a büntetés-végrehajtásban (börtön) töltöttem, és szereztem tapasztalatot.
Az egyetem után a kaposvári Családsegítő Szolgálat vezetőjeként tevékenykedtem, majd a Fővárosi Önkormányzat következett, és végül itt vagyok a BMSZKI-nál.
– A gazdasági válság várhatóan növelni fogja a hajléktalanság mértéket. Milyen stratégiával készül erre az eshetőségre a BMSZKI igazgatójaként?
– Lényegre törő kérdés! Megdöbbentő módon a szálláshelyek növelése nem csökkentette az utcán élő hajléktalanok számát. Az elmúlt években több ezerrel nőtt a férőhelyek száma, maga a BMSZKI is rohamosan nőtt, de a helyzeten ez sem változtatott. A válság nyomán úgy módosítunk a stratégián, hogy nem a férőhelyeket, hanem a szolgáltatásokat – álláskereső-iroda, információs szolgáltatás, továbbképzések, amik jelenleg is léteznek – fogjuk fejleszteni, bővíteni, bár már most is – álláskeresési szolgáltatásban – azonos szinten vagyunk a Munkaügyi Központ Hajléktalan Álláskereső Irodájával ügyfélszám tekintetében.
– Mi lehet az oka, hogy nem csökken az utcán élők száma?
– Elsősorban az, hogy belakják az arra alkalmas közterületeket. Amikor valaki elhagy egy ilyen helyet, – korházba, szállásra, bármilyen ellátásra kerül – a helyére újabb személy telepszik, mivel a szálláshelyekről, kórházból és vidékről érkezők által is növekszik az utcán élők száma. Ha konkrét példát mondhatok, a Nyugati pu. taxis várónak nevezett hely a Váci úti oldalon, egy kedvelt letelepedési bázis, mivel éjjel-nappal nyitva van. Ha innen szállásra helyezünk egy embert, 2-3 nap múlva már – rendszerint vidékről érkező – foglalja el a helyét.
– Az utcán élők miért nem  szeretnek bemenni szállásra?
– Erre csak a szokásos legendákat tudnám mondani, ahogy ők mondják: Félnek, hogy meglopják őket, sok a verekedés, a bántalmazás. Ezzel szemben a téli viszonylatban nagyon sokan bemennek éjjeli menedékhelyekre. 1500-1800-an veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Az hogy mégis annak üres férőhelyek, az teljesesen normális, mert a férőhelyek teljes telitettsége előtt nekünk bővíteni kell azokat. A puszta statisztika szerint hétszer annyi bántalmazás éri az utcán élőket, mint a szállást igénybe vevőket. Minden éjjeli menedékhelyünkön kétkulcsos értékmegőrző helyek vannak kialakítva a lopások elkerülésére. Ennek ellenére sokan vannak az utcán, mert mentális problémájuk van, inkább elbújnak, nem hiányzik nekik egy telizsúfolt szállás, ahol harcolni kell a beengedésért, a konyhahasználatért, a tv előtti székért. Ezért sokan kívül maradnak ezen a körön. A szokásos rémtörténetek rendszerint hallomáson, nem tapasztalaton alapulnak szerintem. Ha jobb, komfortosabb, kevesebb férőhelyes szállásokat tudnánk létrehozni, a kinn alvók nagy része is igénybe venné ezt a szolgáltatást.
– Milyen lehetőségek vannak a férőhelyek bővítésére?
– Tulajdonképpen a mostani férőhelyek forgási sebességét lehetne fokozni, hogy egy-egy szállólakó ne évekig legyen egy átmeneti szállón, hanem néhány hónapig, vagy legfeljebb egy évig. Ez a támogatott lakásmegoldás fejlesztésével valósítható meg, akár albérleti támogatással, illetve a Fővárosi Önkormányzat bizonyos típusú lakásainak bevonásával. Ha ezt megkönnyítjük, akkor lehet fokozni a forgási sebességet. Igazából átmeneti szállások növelésében most nem gondolkodunk.
– Milyen esély van rá, hogy ezeket a lakásokat ilyen módon lehet hasznosítani?
– A támogatott lakásrendszerben most egyre több ember van benn. Ezt szeretnénk a jövőben fokozni, pályázati úton. Benyújtottunk egy Európai Uniós pályázatot, mely a lakhatást és a foglalkoztatást foglalja magába. A másik megoldás a Szobabérlők Háza, mely a Fővárosi Önkormányzat legutóbbi közgyűlési határozata értelmében január 1-étől a BMSZKI kezelésébe kerül. Itt eddig is előnyben részesültek a hajléktalanok, de ezt szeretnénk meggyorsítani.
–  Ha a BMSZKI kezelésébe kerül a Kőrakásparki Szobabérlők Háza, lesznek-e ott változások?
–  Lesz, ami változik, lesz, ami nem. Elsősorban a bekerülést szeretnénk meggyorsítani. A régi rendszerben a Fővárosi Önkormányzat maga írta ki a pályázatokat, évente kétszer. Így a két pályázat között a megüresedett lakrészek üresek voltak. Ezen szeretnénk változtatni azzal, hogy havonta bíráljuk el a pályázatokat, így kiküszöböljük a feleslegesen üresen álló lakrészeket. A pályázati rendszert megtartjuk, az ott lakókat átvesszük, az új jelentkezőkkel egy éves szerződést kötünk, mely szinte korlátlan időre meghosszabbítható. A már benn lakókkal az eredeti szerződés marad érvényben, tehát akinek 2013-ig szól, mi is addig az időpontig szerződünk.
– A pályázatokat hogy bírálják el?
– Ugyanúgy, vagy hasonlóan bírálunk, mint eddig. Tehát előnyben részesülnek a gyermekvédelmi intézményekből kikerülő, nagykorúvá váló fiatalok, illetve a BMSZKI lakói. Megszüntetjük a kötelezően előre fizetendő lakbért, ami eddig max. 60 hónap lehetett. Az ott lakás feltétele az lesz, hogy az illető tudja fizetni a havi lakbért és betartsa a házirendet.
– A térítési díj emelkedni fog?
– Azzal hogy a BMSZKI átveszi az üzemeltetést a térítési díj minimális mértékben csökkenni fog. Havi 5-600 Ft-os csökkentést tervezünk, amit a jövőben sem kívánunk visszaépíteni, legfeljebb az aktuális infláció mértékével növeljük.
– Lesz határidő, hogy meddig lehet ott lakni?
– Nem, mindenkivel egy éves szerződést kötünk, amely korlátozás nélkül meghosszabbítható, az új szerződést elsősorban a bennlakóval kötjük meg. Tehát azt a fajta görcsöt szeretnénk feloldani, hogy mi lesz, ha lejár a szerződés.
– Ön szerint mennyiben érzik a lakók majd önállónak magukat, ha az egyik intézményrendszerből egy másikba kerülnek?
– Ezt úgy kell elképzelni, mintha valaki egy alacsony bérű szállodába költözne. A házirendet kell betartani, és teljesen önálló felnőtt ember módjára lakhatnak. Nem telepítünk senki mellé szociális munkást.
– Mennyiben tekinthető ez kivezető útnak?
– A BMSZKI már most is üzemeltet szállodai férőhelyeket, de akár munkásszállásokat is. Mi üzemeltetjük a valamikori pedagógus és nővérszállót is. Ott továbbra is laknak nővérek és pedagógusok, a Kocsis utcában külföldi diákok.
– Nyáron megalakult a Krízis Alapot segítő tanácsadó testület, melynek Ön tagja lett. Miért került a csapatba?
– Engem a Szociális Szakmai Szövetség delegált. Nem hajléktalan vonalról kerültem be. A tanácsadó testület a krízisalap felhasználásának folyamatával, és a már kifizetett összegek utólagos értékelésével foglalkozik. Nincs döntéshozó szerepünk. A beérkező kérelmeket a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság bírálja el, és a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság fizeti ki a pénzt. Mi csak az utólagos statisztikákat látjuk.
– Ez a támogatás nem csak a bedőlt hiteleseket érinti?
– Nem, ennek egy elég bonyolult feltételrendszere van, tulajdonképpen mindenki igényelheti, aki a feltételrendszernek megfelel, a települési jegyzőnél lehet ezt a támogatást igényelni.
– Milyen alapon fogják elosztani a rendelkezésre álló összeget?
– Ezt a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság leosztotta a regionális főigazgatóságokra, és a kormányrendeletben meghatározott összegeket – 20 és 100 ezer Ft közt– osztanak ki.
– Miért a Nyugdíjfolyósító kezeli?
– Nem akart a kormány erre egy külön apparátust létrehozni, és a nyugdíjasok részére fenntartott segélyek elbírálására már létezett egy ilyen országos hálózat, és erre többletfeladatként rátelepítették. És még annyit hadd tegyek hozzá, hogy rendkívül profi módon intézik.
– Mi lesz a hajléktalan emberek jövője? Növekedni fog a számuk, vagy csökkenni?
– Én azt tudom erre mondani, hogy növekedni, de egy kicsit lassabban. Tehát nem igaz az, hogy most a gazdasági válság miatt hirtelen megnő a számuk. Ha tartósan megmarad a munkanélküliség ez probléma lehet. Közvetlen összefüggés a gazdasági válság és a hajléktalanok száma között még nem látszik.  Mi az álláskereső iroda és a nappali melegedő forgalmánál látunk egy gyors növekedést, ami csak abból van, hogy pl. a Győrben dolgozó és munkáját elvesztő Szabolcs megyei munkások mielőtt hazamennének, megállnak Budapesten munkát keresni, remélve, hogy itt könnyebben el tudnak helyezkedni. Amíg ez az álláskereső ciklus lezajlik, addig a meglévő pénzükből bérelnek valamit. Közben megjelennek itt az álláskereső irodában a nappali melegedőben. Ha olyan helyzetbe kerülnek, akkor igénybe veszik az ottani szolgáltatásokat. Ennek a megjelenését már látjuk, de nincsenek hosszabb sorok az éjjeli menedékhelyek előtt. Szerintem növekedni fog a hajléktalanok száma, de sokkal-sokkal lassabban, min ezt bárki várná.
– A BMSZKI a hajléktalanok befogadására, vagy kiléptetésére helyezi a jövőben a hangsúlyt?
– Minden intézményünkben megkönnyítettük az utcáról való bekerülést. Ezek az ún. nyitott szolgáltatások.  Egy utcai szociális munkás ajánlásával lehet bekerülni egy átmeneti szállóra. Ezt azért vezettük be, mert ha valaki elhatározza, hogy az aluljáróból szállóra költözik, ne hónapokig tartó várólistával keljen szembenéznie, hanem egy-két napon belül költözhessen. Arra is megvan a lehetőség, hogy valaki utcáról támogatott albérletbe költözzön, ami nagy elszántságot és alkalmazkodó képességet igényel az illetőtől. De ilyen is előfordul.
– Mit szól a rendőri intézkedésekhez az intézményrendszeren belül?
– Ez egy több évtizedes vita, amelyben sokáig béke volt a rendőrség és a hajléktalanellátó intézmények között. Jogi természetű a vita, a rendőrség igyekszik úgy kezelni az intézményeket, mintha közterület lenne, ezért olyan intézkedéseket is elrendelnek, amit csak nyilvános helyen lehetne. A mi véleményünk az, hogy ez nem nyilvános hely, ezt korábban a rendőrség is így kezelte, ez csak mostanában változott meg. Álláspontunk szerint ilyen fajta igazoltatást nem szabad végezni a hajléktalan intézményekben. Folynak a tárgyalások a rendőrség és a hajléktalan intézményeket képviselő HAJSZOLT Egyesület között.
– Mi lehet az oka, hogy a rendőrség felmondta ezt a megállapodást?
– Ez a megállapodás 1993-ban lett megkötve. Egy csomó kérdés van benne, ami ma már nem időszerű. A megállapodásban benne volt az is, hogy a rendőr hogyan viselkedjen, ha közterületen egy hajléktalannal találkozik. Ezt már számunkra kedvező módon megváltoztatta egy Országos Főkapitányi rendelkezés. A rendőrségnek egyértelműen segítő hozzáállást kell tanúsítani. Részben jogos volt a felmondás, mert értelmetlen szövegek voltak benne. Sajnos ebben a megállapodásban volt az is, hogy a hajléktalan ellátó intézmény nem minősül közterületnek. Ezen a ponton küzdünk tovább.
A másik vitás kérdés az adatszolgáltatás. Mikor, ki, hogyan szolgáltathat adatot. Ezeket a kérdéseket pedig új kérdésként kell rendeznünk. Egyre jobb nyilvántartásokat készítünk, és nem szeretnénk, ha ezek rossz célokra is felhasználhatóak lennének.
– A reménytelen helyzetbe került embereknek tud- e valami biztató kiutat javasolni?
– Én azt tudom mondani, hogy akiben az akarat megvan, azon segíthetünk. Ha tudja a következő lépést, pl. utcáról szállóra költözés, vagy családhoz visszakerülés, stb. abban mi már tudunk segíteni. Ezért van az, hogy rendeződhet hajléktalan emberek sorsa. Sajnos tömegesen ez nem sikertörténet.
– Mik a jövőbeni tervei?
– Meglepő kérdés. Nem szoktam, tényleg nem szoktam ezen gondolkodni, viszonylag kevés lelki életet élek a saját dolgaimmal kapcsolatban. Reggel korán jövök dolgozni, sokáig csinálom. Boszszant, ha valami nem sikerül, örülök, ha valami sikerül. Most ez a dolgom, ezt csinálom, nem tervezgetek. A nyugdíj még messze van, ezt szeretném még sokáig jól csinálni.
– És jól érzi magát a bőrében?
– Tulajdonképpen igen. Ha az összes dolognak, amibe belekezdünk, egyharmada sikerül, attól én már jól érzem magam. Az nekem egy sikerélmény. Hát a világot megváltani nem lehet, de mindig lehet valamit tenni. A megtehető kis lépéseket meg kell tenni minden nap, ez biztosít valami sikerélményt.

Forrás: http://www.fedelnelkul.hu/articles.php?article_id=656